Akropolisz

 Az Akropolisz meglátogatása az ötödik nap délelőttjén.

Már az időszámításunk előtt háromezer évvel ezelőtt is lakott volt ez a terület a csiszolt kőkorszakban, majd a mükénei korból vannak itt emlékek Kr.e. 1600-1500 körül. Az akkori királyi palota maradványairól van szó. Később évente szertartásos áldozatok helye volt a domb teteje. Két Athéne templom is állt itt. A helye nem ismert. A Kr.e. 6. században egy faoszlopos templom állt itt, amelyet a perzsák tüzes nyilaikkal felgyújtottak Kr.e. 480-ban, majd kifosztották és lerombolták a templomot, majd a következő évi perzsa támadás betetőzte a pusztítást. 

Periklész idején kezdték el az újjáépítést. A romokat a terület feltöltésére és kiegyenlítésére használták, illetve a várfalakba beépítették. Előnye is van ennek, mert a 19-20. században a régészei a feltöltésre használt köveket feltárták, így fontos információkkal szolgálnak a korszakról. Ezek ma az Akropolisz Múzeumban vannak kiállítva.

Periklész célja az volt, hogy megmutassák Athén és a művészetek nagyságát. Az anyagi fedezetet a Déloszi szövetség biztosította, amely a védelem érdekében jött létre, de az újjáépítést is ebből az alapból fedezték. A megvalósítása az építész, Pheidiász feladata volt. Negyven évig tartott az újjáépítés. Kr.e. 406-tól azután már nem építkeztek a területen, csak a rómaiak Kr.e. 28-ban egy kör alakú templomot, később egy lépcsősort, majd a hanyatlás idején Kr.u. 300 körül egy védőfalat.

A Kr.u. 6. században a Parthenon és az Erechtheion keresztény templom lett. A frank uralom alatt a hercegek laktak az Akropoliszon, a török hódoltság idején a Parthenonban lőport tároltak, majd amikor az felrobbant, akkor a romokból egy kis mecsetet éptettek, az Erechtheiont pedig háremmé alakították át. A török időkről a Benaki Múzeum képei tanúskodnak.

A törököktől való függetlenség után kezdték el a helyszínt feltárni, kitakarítani. A mükénéi korból vannak leletek jócskán, mert azokat a feltöltésekben megtalálták, de a klasszikus korból alig van valami, mert a kincsek és kövek elrablása már a korszakban megkezdődött és tartott a török uralom végéig (1831). Tovább rontotta a helyzetet az 1894-es földrengés. Az ötletek között volt egy, amely egy neoklasszicista stílusú palotát terezett az Akrololiszra.

A történelmi leírás után néhány kép a kedvenceim közül. 

Dionüszosz színháza az egyik. Kérdezhetnénk, hogy minek kellett akkora színház Athénnak, amelyben elfért 17000-18000 ember. A képen és a helyszínen nem is látszik, hogy milyen nagy volt. Ülések voltak fent a falakig és oszlopokig. Ide a színházba nem csak az athéni polgárok (a férfiak), hanem nők, gyerekek, szolgálók és a környékbeliek is jöttek. A színház nem csak a szórakozás, hanem a tanítás helyszínei is voltak. A két fő műfaj a tragédia és a komédia volt. Az előbbi megtanította a nézőket az értékekre, morális problémákat vetett fel, segített eligazodni az életben. A komédián politikai komédiát értettekvolt benne csalás, korrupció, ügyeskedés, melyen lehetett nevetni és tanulni belőle. Nagyon tetszik, hogy a színházban a prominens személyek háttámlás faragással díszített széken ültek az első sorban.

Az Akropolisz lejtőjéről itt olvashatsz: Acropolis south slope - Athens Info Guide

A sok rom, a csak jelzésként megmaradt alacsony kápolnafal közül kimagaslik a részben megmaradt stoa, azaz oszlopcsarnok (160x30 méter). Az ilyen fedett oszlopcsarnokok piacikon, szentélyekben, nyilvános helyeken voltak szokásosak, ahol az emberek összejöttek. Ennek itt most már csak a hátsó flal van meg, amely egyúttal az Akropolisz dombját is megtámasztotta.

Látványosan helyreállították, vagy így megmaradt(?) Aszklépiosznak, az orvoslás atyjának a templomából egy rész. Ezt a rómaiak építették a Kr.u. 2. században: 

A déli lejtőről felfelé haladva az Akropolisz felé vissza-vissza nézve kezd kirajzolódni a városi panoráma: 

Egy másik színház, amely ma is működik: Odeon of Herodes Atticus.

Minden évben megrendezik az athéni fesztivált. Színházi előadások (Shakespeare) mellett zenei programok is vannak. Ilyen művészek léptek fel itt mint Maria Callas, Pavarotti, Lisa Minelli, Elton John, Sting. 

Az épület színpad feletti része valamikor három emelet magas volt, tetővel volt befedve: 

Hogy megmaradjon a jó kapcsolat a város és a lakosság között, minden fontos római császár és előkelő kapott itt szobrot és emléktáblát.

A színháztól már láthatunk egy egy részletet a domb építményei közül: 

Ilyen falakat kellett megmásznia annak, aki meg akarta hódítani az Akropoliszt:

A nyugati kapu: 

És végre a domb tetején a Parthenon. Kr.e. 438 körül készült el. A kortársak nem így hívták, hanem nagy templomnak, a görög építészetben igen ritka nagy mérete miatt (70x30 méter). 

Azért tervezték ilyen nagyra, hogy helyet adjon Pheidiász Athéne szobrának. Minden oszlopa 10 méter magas. Fölöttük 3 méter magas sáv húzódik, melyekben faragott frízek voltak (valamikor ráadásul színesre festve). Ma ezeket nem mind láthatjuk. Az útikönyv szerint a fantáziánkra kell hagyatkoznunk, vagy a British Múzeumba és a Louvre-ba kell mennünk megnézni őket. Apró darabjai ki vannak állítva az Akropolisz Múzeumban is. A díszek elszállításáról itt olvashatsz: Elgin Marbles - Athens Info Guide

Folyamatosan dolgoznak a munkások az Akropoliszon. Követ kőre raknak, próbálják bemutathatóvá tenni, amit az évszázadok és az 1894-e földrengés ledöntött. 

Mire szolgált a Parthenon? Pallasz Athéné szobrát akarták itt elhelyezni, mellette egy teremben az áldozati ajándékokat és egy másikban a kincstár kapott helyet.

Az Athéne szobor 12 méter magas volt, fából, elefántcsontból és aranylemezből állt. Pheidiasz fa vázra elefáncsont végtagokat erősített, majd aranylemezekkel fedte. Ezer kilogramm aranyat használt fel állítólag. Kr.e 438-ban avatták fel a szobrok, amikor a templom még nem is állt. 

Az Athéné szobor a korszak leghíresebb szobra volt a Zeusz szobor mellett. Úgy helyezték el, hogy a templomba besütő keleti nap csillogjon az arany lemezeken. A Kr.u. 5. században a szobor eltűnt. Talán Konstantinápolyba vitték. A másolat megvan a régészeti múzeumban, csak persze 12 része az eredetinek. Az ókori leírásokból is ismerjük a szobrot.

A legenda szerint, ellenfelei megvádolták Pheidiaszt, hogy istenkáromló, mert Athéné pajzsára magát is Periklészt is ráfaragta. Önmagát, amint követ dob az egyik amazonra. Ez pedig istentelenség. Azzal is megvádolták, hogy ellopta az arany egy részét. Ezt azonban könnyű volt megcáfolni, mert leszedték és lemérték az aranylemezeket, és nem hiányzott belőle.

Pheidiasznak mégis menekülnie kellett, Olümpiába ment, ahol megalkotta a Zeusz szobrát (ugyancsak elefántcsontból és aranyból), amely az ókori világ hét csodájának az egyike.

Most pedig egy másik gyöngyszem, az Erechtheion hat női alakú oszloppal az oldalsó falon: 

Tippek az Akropoliszhoz: 

• Érdemes nagyon korán menni, akár már nyolc előtt is. Nyitva tartás: 8.00-19.00ig (egy honlap szerint), de a kapuban az állt, hogy 20.00ig. Miért menjünk korán? Mert akkor nem kell sorba állni, vagy alig a pénztárhoz, vagy még inkább a beengedéshez. Nekem nem sikerült csak fél kilencre odaérnem. A pénztárnál négy-öt ember állt, a beengedéshez pedig 80 lépésnyi volt a sor, amely lement 20 perc alatt. Ha reggel érkezel, akkor a keleti oldalon lévő sor a beengedéshez árnyékban áll.
• Két bejáratról tudok (így utólag). Az egyik a Dionysiou Areopagitou utca keleti végén van, nem messze a Tourist Information Office-től (itt lehet nagyon jó térképet kérni ingyen Athénról, a hátulján Pireusz és a Pelloponészoszi félsziget van). Én itt mentem be, és nem bántam meg, mert innen a déli lejtő felől közelítettem meg az Akropoliszt, ez az árnyasabb, és nyugodtabb. Kifelé a nyugat oldalon jöttem ki. Láttam, hogy akik ott mennek be, azok azonnal felvágtatnak a fellegvárba. Talán ki is hagyják a lejtőket?
• Ha audio guide-ot szeretnél, akkor a nyugati oldalon lévő bejárathoz kell menni, mert a keleti oldalon nem láttam, hogy hol lehetne kapni. Egy honlap infója szerint a készülékhez le kell adni a személyi igazolványt vagy útlevelet, majd amikor visszavitted, akkor visszakapod az iratodat. 
• A lejtőkön még lehet találni fákat, azok alá be lehet állni a nap elől, de fent a fellegvárban nincs semmiféle árnyék. Vigyél esernyőt a nap ellen, nekem bevállt. Csak a szűk lépcsőkön kellett becsukni, hogy ne okozzon balesetet. 
• Vigyél magaddal innivalót is, mert az egész kertben nem találsz csapot (vécét sem), hogy vizet szerezz. Két helyen láttam italautomatát. Vécét majd a kerítésen kívül a nyugati bejáratnál/kijáratnál találsz.
• Gumitalpú cipőben vagy szandálban menj, mert nagyon csúszik a márvány. 
• Nem adnak a belépőhöz semmiféle térképet, hogy tájékozódj, mit is lehet majd látni. Rögtön van a bejárat után egy térkép feliratokkal, de az nem segít így egyben, meg majdnem kifolyik az ember szeme a naptól. Tölts le előre egy alaprajzot a telefonodra, bár kétlem, hogy a tűző napon lehet látni majd, vagy még inkább nyomtass ki egyet. Az is jó, ha követed a sétád során a kibetonozott utat, így megtalálod az egyes romoknál a nevüket a földön a márvány táblán és a nagyobb információs táblákon rajzokkal, alaprajzokkal görögül és angolul a részleteket.
• Nekem minden városban az ősrégi Panoráma (fekete-fehér) útikönyv válik be, mert nagyon sok infót tartalmaz a látnivalókról. Nem baj, ha aktuális információkat nem tartalmaz. Az árnyékban egy kőre leülve el lehet olvasni a részletes leírásokat. Azt is lehet, hogy a telefonunkkal a lefotózzuk az információs táblát, elolvassuk az árnyékba vonulva, majd megnézzük magát a dolgot is persze.
• Érdemes hallgatni a mellettünk megálló idegenvezetőket. Túlnyomó többségben angolul beszélnek. Sok érdekességet el lehet csípni. 
• Ha még több régészeti helyszínt is szeretnél látni, akkor elgondolkodhatsz azon, hogy ne egyesével vedd meg a jegyedet, hanem Combo ticketet vegyél 30 euróért. Azért írom, hogy elgondolkodhatsz, mert nem biztos, hogy az ötödik-hatodik romkert még mindig érdekelni fog. Meg a rettenetes hőség miatt is, meg azért is, mert némelyik kertet remekül lehet látni a kerítésen kívülről is (Lykeion, Római agora, Hadrianus könyvtára, Kerameikos (bár ez utóbbinál van egy kis múzeum is, és a romok között, a mai utca szintje alatt 8-9 méterrel a régi, viszonylag magas falak között sétálhatunk). Az antik agora (ez nem azonos a római agorával) részben az utcáról, részben az Akropolisz felöli gyalogos ösvényről (footpath) látható. Ez utóbbinál nekem tetszett a múzeum is. Szóval ide talán mégis érdemes bemenni. Itt van egy épségben maradt görög templom is a Hephaisztosz templom egy ezeréves bizáncival együtt. A kombinált jegy a nyári időszakban 50%-os kedvezményt jelent. Télen ez nem érvényesül, mert eleve minden jegy féláron van. Télen nincs is értelme a kombinált jegynek. Nincs értelme akkor sem, ha valaki reduced  jegyre jogosult (gyermek vagy 65 év feletti). Szerintem biztosan fel kell menni az Akropoliszra (20 euro), a többit meg mindenki gondolja ki maga. 
• Ahova be tudsz menni (öt nap alatt!) a kombinált jeggyel: 

The Athens combined ticket for archaeological sites includes entrance to:

• The Acropolis of Athens
• The Ancient Agora of Athens and the Museum of the Ancient Agora
• Kerameikos and the Archaeological Museum of Kerameikos
• The Temple of Olympian Zeus (Olympieio)
• The Roman Agora of Athens and the Tower of the Winds
• Hadrian’s Library
• Aristotle’s Lyceum (Archaeological site of Lykeion)

Az Akropolisztól nyugatra található Areopagus domb (ingyenes) egy óriási szikla vagy több szikla egymás mellett. Valamikor az antik időkben itt tartották a tárgyalásokat a főbenjáró bűnök ügyében mint gyilkosságok, szentségtörések és gyújtogatások. Innen remek a kilátás a városra és az Akropoliszra is. Itt olvashatsz az Areopagusról: Acropolis of Athens - Athens Info Guide