Az antik agora, angolul Ancient agora az egyik kedvencem volt. A hatalmas területen a falmaradványok kijelölik az utcákat, vannak itt templomok és múzeum is. Az oszlopsoros épületet az 1950-es években építették újjá antik mintára. Eredetileg ez piactér volt, és műhelyek sorakoztak benne. A közösségi élet színtere volt.
A széles előtérben ácsorogtak az emberek és az oszlopoknak támaszkodva beszélgettek. Ezért nem voltak az oszlopok alsó részei a szokásos módon bordásra faragva. Jelenleg ebben van a múzeum.
A nagy meleg miatt érdemes volt a múzeummal kezdeni az antik agora felfedezését. A helyreállított oszlopos vásárcsarnokban, a belső, zárt termekben amforák, eszközök, szobrok vannak kiállítva.
Külön érdekesnek találtam a cserépszavazás emlékeit. Kleisthenes javaslatára a Krisztus előtti 5. században vezették be cserépszavazást (
ostracismos) A Pnyxen összegyűltek a szavazásra jogosult athéniak (legalább hatezren), cserépdarabokra felírták, felvésték annak a személynek a nevét, akikről úgy gondolták, hogy egyeduralomra tör, türanosz akar lenni. Akinek neve legtöbbször szerepelt a cserepeken, annak el kellett hagynia Athént 10 évre. Vagyonát megtarthatta, maga dönthetett, hogy hova távozik. Ezt a módszert sokszor a politikai ellenfelek eltávolítására használták. Tíz év után a száműzött visszatérhetett, akkorra már elfelejtették, és nem igen lehetett befolyása a közösségre.
Szavazógép (kleroteria): ennek segítségével választották ki a laikus bírákat a Kr. e. 5-2. században.
A lenti képen lévő téglalap alakú bronz lapokon volt egy-egy jelölt neve.
A fém lapocskákat bedugták a kőtábla réseibe.
A rajzon látszik az egész szavazógép. Bal oldalon volt egy cső, amely felül tölcsért alkotott. Ide fekete és fehér golyókat öntöttek be. Ezek leérkeztek a cső aljára egyesével, és attól függően, hogy fehér vagy fekete golyó érkezett le a szavazógép réseiben lévő, vízszintes sorban lévő összes polgár aznap bíráskodott vagy nem. (Cynthia elmondta, hogy fennmaradtak a bírák nevei, de egyes nevek időről időre sokkal nagyobb számban szerepeltek a listákon, mint ahogy a véletlen hozhatta volna. Valahogy talán befolyásolták a sorsolást.)
A lenti képen szavazó korongok vannak (Kr.e. 300 körül). Egymástól függetlenül a bírák magukhoz vettek egy kis kiálló résszel (füllel) ellátott korongot. Attól függően, hogy ártatlannak vagy bűnösnek vélték a vádlottat, a lyukas vagy a tömör fülű korongot dobták be az edénybe. Ezeket a szavazatokat azután összeszámolták.
A lenti képen egy konyhai edény teteje látható. Ebben az edényben lepecsételve iratok voltak az adott per bizonyitékainak listája (Kr.e.4. sz.):
Itt a múzeum emeletén egy kis kiállítás volt az Akropoliszról. A 19. század elejei kortárs művész az akvarelljeivel megörökítette, ahogy az angol Lord Elgin leszedeti a Parthenonról a faragott díszeket. Ez 1801-ben, a török időkben történt török segédlettel.
A következő képen a Parthenon faragott tábláinak (metope) a leszedése látszik. (Edward Dodwell - Simone Pomardi, 1801)
A fenti képen látható oldala a Parthenonnak immár a díszek leszedése után a leni képen (1805 utáni állapot):
A török időben így volt beépítve az Akropolisz:
Tizedik századi bizánci templom az agora területén:
Hephaistos temploma viszonylag épségben van. Nem sok templom áll szinte teljes egészében az antik időkből, és még kevesebbnek van teteje is:
A Hephaisteontól letekintve látható az Akropolisz és az agora:
Mind az agorát, mind pedig az Akropoliszt és a lejtőit egy-egy kerítés zárja le. A két kerítéssel közbezárt terület között gyalogút van. Az agora egy része innen is látható. Ha nincs módod rá, hogy bemenj, innen is látod az agora egy részét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése