Az utolsó napomat töltöm Athénban. Szombat van. A mai nap úgy néz ki, hogy a 19. és a 20. századról szól. Az Iskolai élet és oktatás Múzeuma után északnak vettem az irányt. A piacokat néztem meg, majd átgyalogoltam a Hellenic Motor Múzeumba. 33 Ioulianou 104 33 Athens Igazából arra a délutánra kellett volna tenni ennek a múzeumnak a meglátogatását, amikor a Régészeti Múzeumban voltam. ugyanis a kettő igen közel van egymáshoz.
A múzeum egy autómúzeum, több, mint száz csodás járművet mutat be. Az épület is különleges: félköríves sarokház, amelynek a felső szintjeire lifttel lehet feljutni, vagy a körbefutó rámpákon.
Az utcaszinten ez az autó hívja fel a figyelmünket arra, hogy mi is várható bent:
A honlapjukon jó néhány autó fotója megnézhető. Az osztályozáshoz az alábbi csoportosítást használják: Antik, Veterán, Vintage, Post Vintage, Klasszikus, Post Classic, Modern és Kortárs.
- Antik 1904-ig
- Veterán 1905 és 1919 között
- Vintage 1920-tól 1930-ig
- Postvintage 1931 és 1945 között
- Klasszikus 1946 és 1964 között
- Posztklasszikus 1965 és 1974 között
- Modern 1975 és 1999 között
- Kortárs (youngtimers) 2000-től
Azonban kortárs autót nem láttam kiállítva.
Virtuális sétát is tehetünk a múzeumban: hellenicmotormuseum.heptahedron.studio Néhány járműnél egy kis kulcs jel van, ami azt jelzi, hogy rákattintva "be is ülhetünk az autóba".
Most jöjjön néhány kocsi ízelítőül a gyűjteményből.
A Hunnia lóvontatású kocsi, amely valószínűleg tűzoltó pumpa volt, kakukktojás.
Ez és egy Japánban használt második világháborús kerékpár ugyanis nem motorhajtású. Mégis a gyűjteményben van. Milyen jó is, mert a Hunnia egy magyar gyártmány, és kilóg a sorból azért is, mert az egész kollekcióban valószínűleg a leglassabb a maga 7 km/órás sebességével.
1895-ben készülhetett. A fejlesztők, a testvérpár, Harris Lajos és Ottó a kiírás szerint 1875-től foglalkoztak járművekkel, de az egész dokumentáció megsemmisült a II. világháborúban. Múzeumuk is volt a Budapest belvárosában.
A fenti képen lévő tűzoltó pumpát tűzoltásra használhatták, vagy a földeken locsolásra. Ezt a példányt Tripolis mellett egy régiségboltban találták, onnan vásárolták meg a múzeum számára. Ott azt az információt kapták, hogy Jugoszláviából szerezték be, ahol öntözésre használták.
A kiállítás oldalában egy régi autószerelő műhely is be van rendezve:
A Ford Motor Company 1903-ban jött létre. Az első autójuk a Ford "C" modell volt 1904 és 1905 között. Ebből a típusból 800-at készítettek. A "F" modellből (1905-1906) 1000 darab, majd az "N" modellből 13.250 példány készült. Ez alapján készültek azután a következő modellek, így az igazi tömegtermelést elért "T" modell is, amelyet 1906 és 1927 között gyártottak 15 millió példányban.
A képen az 1906-ban készült Ford "N" modell, kétüléses Runabout, amelyet a múzeum egy Nagy-britanniai aukción vett meg:
Most jöjjön néhány gyönyörűség a 20. század elejéről:
A 20. század közepéről:
A következő autó egy amerikai-görög közös fejlesztés, Willys
Whippet 6 Roadster 1929-ből, amelyből mindösszesen 80 darab készült:
Egy újabb autó Olaszországból 1959-ből, Abarth 750Zagato Record Monza:
És egy Ferrari 365 GT4 Berlinetta Boxer 1974-ből:
Egy újabb görög fejlesztés, ezúttal a britekkel (1973-76), Enfield E8000 Electric. nem a legszebb autó, de egy korai elektromos:
Megint egy görög-brit gyártmány (1981-83) ez a Mini Pick-up:
110 km/h végsebességet is elért ez a kocsi 1935-ben. Német gyártmány Adler Trumpf Junior Sport 30ps. Kérdés, hogy ettől a sárga autócsodától, hogyan jutottak el a németek a Trabantig és a Wartburgig? Persze tudjuk a választ...
A következő görög gyártmány egy háromkerekű, kétüléses 1980-ból, német motorral: Tzen Tonaco. Takarékos kicsi városi autónak tervezték, de csak a prototípusig jutottak:
Nem is gondolná az ember, hogy a következő autó egy BMW, pedig bizony. Egy olasz tervezésű mikroautó, BMW Isetta 300 1955-ből. Tojás alakú karosszéria, buborék alakú szélvédővel tömegtermeslésre fejlesztve:
Vissza az elegáns autókhoz. A következő egy brit gyártmány, egy Bentley S2 Standard Steel Saloon 1961-ből:
A Delage D8 15S Drop Head Coupe 1934-es francia gyártmány. Ebből mindösszesen 99 darab készült. A Rolls Royce-szal közös munka volt, de a cél az volt, hogy egy megfizethetőbb árú autót dobjanak a piacra:
Talán a kiállítás legcsúnyább autója következik az amerikai Chrysler Imperial Crown Convertible 1959-ből, amely elérte a 186 km/h órás végsebességet:
Kár, hogy nekem nem tetszik a fenti Chrysler, amelyből 1926 és 1959 között csak 555 darabot gyártottak, és 5774 US dollár áron árusítottak. A kiállított rózsaszínű példány a LED Zeppelin rock banda legendás vezetőjének, Robert Plantnak a tulajdona volt.
A következő sportautóval, a német Frazer Nash - BMW 319/1 "Willis" Recreationnal biztosan lehetett hódítani 1938-ban:
Álljon itt megint egy német gyártmány. Talán a legszebb autó a múzeumban. Klasszikus, formatervezett, de mégis modern hatású is: Porsche 356 A Coupe 1955-ből. Érdekessége, hogy gépek bevonása nélkül, kézi munkával készült. Az alumįnium karosszériát fából készült öntőformán formázták meg.
Összefoglalva a tapasztalataimat, érdemes volt eljönni, még tanultam is.
Legjobban a fenti Porsche és az Adler tetszett, "próbaútra" az 1936-ban készült Austin 7 Opal Tourerrel mentem:
Esélyeim pedig csak a Flinstone ("The Flinstones" Bedrock Buggy) autóra lett volna, de csak akkor, ha magam készítem el. Ebből a példányból ugyanis csak egy készült, továbbá egy másik, egy négy üléses a film számára. A múzeum ezt egy brit aukción vette meg:
Igazából ez a Flinstone is kakukktojás: négy láb meghajtású, végsebessége pedig 2,1 km/h. Lassabb, mint a tűzoltópumpa.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése